Rengeteg nőt érint a felfázás – amely ritkábban ugyan, de férfiaknál is kialakulhat -, a legtöbben mégis keveset tudnak róla, éppen ezért komolyan sem veszik. Pedig ha nem foglalkozunk vele megfelelően, súlyosbodhat az állapotunk. Milyen tünetei vannak a felfázásnak, mi okozza, és hogyan lehet kezelni? “Kisokosunkban” minden fontos információt összegyűjtöttünk.

A felfázás vagy hólyaghurut, orvosi nevén cisztitisz a húgyúti fertőzések egyik típusa, és a húgyhólyag gyulladását jelenti. Általában bakteriális fertőzésről van szó, amit az esetek 80 százalékában az E. colinevű bélbaktérium okoz. A húgycsőnyílás, a hüvelybemenet és a végbélnyílás közelsége miatt a kórokozók könnyen megtelepedhetnek a húgycső közelében, az igen rövid női húgycsövön át pedig hamar elérik a húgyhólyagot. Mivel a hólyagba feljutott baktériumok gyorsan megtapadnak és szaporodnak (számuk 17-20 perc alatt duplázódik), kiemelten fontos, hogy már az első tünetek jelentkezésekor felvegyük a harcot a felfázással, megelőzve ezzel az állapotunk súlyosbodását. A felfázást sokan tipikusan női betegségként tartják számon, és bár a gyengébbik nem képviselőinél valóban gyakoribb a kialakulása (hiszen rövidebb a húgycsövük, mint a férfiaknak), az erősebbik nem tagjai is érintettek lehetnek.

Mikor forduljunk orvoshoz?
Fájdalom, égő, csípő érzés vizeléskor, a normálisnál gyakoribb vizelés, sürgető vizelési inger, sötét színű, zavaros, erős szagú vizelet, alhasi fájdalom, általános rossz közérzet – jellemzően ezek a tünetek figyelmeztetnek a felfázásra. Akut, komplikációmentes felfázásnál a fertőzéslegyűréséhez elegendő lehet, ha fokozottan ügyelünk a hajlamosító tényezők kiiktatására, illetve vény nélkül kapható gyógyszerekkel (görcsoldók, fájdalomcsillapítók) vagy antibakteriális gyógynövénykészítményekkel (medveszőlőlevél, tőzegáfonya) csillapítjuk a kellemetlen panaszokat.

Ne késlekedjünk azonban orvoshoz fordulni a következő esetekben:

  • • a nem vagyunk biztosak benne, hogy vajon valóban felfáztunk, vagy valami más bajunk van;
  • • ha a tüneteink nem javulnak 3 napon belül;
  • • ha rendszeresen visszatérő felfázással küzdünk;
  • • ha terhesség alatt alakult ki a felfázás;
  • • ha az antibiotikumos kezelés ellenére sem változik az állapotunk;
  • • ha olyan súlyos tüneteink vannak, mint véres vizelet, láz, hidegrázás, hát- vagy deréktáji fájdalom, hányinger vagy hányás.

Az orvos (nőgyógyász vagy urológus) először felveszi a kórtörténetünket, és kikérdez a betegséghez társuló panaszainkról. Bármilyen kínosak is a tünetek, semmit sem szabad titkolni, hiszen azzal csak nehezítjük a szakember munkáját. Előfordul, hogy az orvos vizeletvizsgálatot végeztet, sőt a kórokozó azonosítása érdekében vizelettenyésztésre is szükség lehet – ennek elvégzése különösen olyankor fontos, ha valakinél a felfázás gyakran ismétlődik. Visszaeső betegeknek komolyabb, részletesebb kivizsgálás javasolt, mert az ilyen jellegű gyulladásokra – mint ahogy azt fentebb már említettük – több betegség is hajlamosíthat.

A felfázás kezelése jellemzően antibiotikummal történik. Akinél a probléma nem ismétlődik, annak általában elegendő a pár napig tartó gyógyszeres terápia, visszatérő hólyaghurut esetén azonban elhúzódó, célzott antibiotikumos kezelésre is szükség lehet. Az időben felismert és megfelelően kezelt felfázás nagyon ritkán jár szövődményekkel, ám ha nem úgy foglalkoznak vele, ahogyan kellene, akkor a fertőzés továbbterjedhet, és akár vese- vagy vesemedence-gyulladáshoz is vezethet.

A legjobb védekezés a prevenció
Szerencsére a felfázás kialakulásának esélyét jelentősen csökkenteni lehet a hajlamosító tényezők kiiktatásával (ezeknek a kerülése a már fennálló húgyhólyaggyulladás esetén is erősen javasolt). Az első és legfontosabb: ne essünk abba a hibába, hogy kevés folyadékot iszunk! Figyeljünk arra, hogy mindennap legalább 2 litert (leginkább vizet) elkortyoljunk. Ne tartogassuk a vizeletünket: ha jön az inger, azonnal menjünk ki a mosdóba. Székelés után elölről hátrafelé irányuló mozdulattal töröljük meg magunkat, ellenkező esetben kórokozókat juttathatunk a hüvelybe vagy a húgycsőbe. Tartsuk tisztán az intim területet, de elég, ha naponta egyszer megmossuk egyszerű, illatmentes szappannal; kerüljük az illatszert, fertőtlenítőszert tartalmazó termékeket, valamint a hüvelyöblítést. Kádfürdő helyett zuhanyozzunk.

A szex terén is fokozott óvatosság javasolt:ne váltogassuk gyakran a partnereinket, védekezéshez spermicid gél, pesszárium vagy kúp helyett gumióvszert használjunk, az aktus után pedig mindig ürítsük ki a hólyagunkat. Ha lehet, ne viseljünk műszálas alsóneműt, részesítsük inkább előnyben a pamutból készült bugyikat. Ne hagyjuk magunkon sokáig az izzadt, vizes fehérneműt, mert a közeg kedvez a kórokozók terjedésének. Végül, de nem utolsósorban pedig ne feledjük, hogy antibiotikum-kúra alatt vagy után mindenképpen érdemes olyan helyi készítmény – hüvelytabletta, kenőcs, kúp – alkalmazása, amely segít helyreállítani a hüvelyflóra egészséges egyensúlyát.

forrás: www.hazipatika.com