Bár az régóta köztudott, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti a szorongást, szinte minden testi funkcióra kedvezően hat, a gyógyításban és a megelőzésben is kiemelt szerepe van, de sokáig tartotta magát az a nézet is, hogy esti edzés megzavarhatja a jó alvást.

Az újabb vizsgálatok fényében azonban ez már korántsem biztos. Dr. Vida Zsuzsanna, a JóAlvás Központ neurológus főorvosa, az alváslaboratórium vezető szomnológusa ismertette a részleteket.

Miről szólnak az újabb kutatások?

Néhány évvel, egy évtizeddel ezelőtt még azt hangoztatták a kutatások, hogy a késői edzés rossz hatással lehet az alvásra. 2020-ban azonban egy kisebb kutatás, amelybe 12 egészséges férfit vontak be, azt találta, hogy a közepesen intenzív testedzés egyáltalán nem zavarja meg az alvást, ha azt a lefekvési idő előtt 90 perccel fejezik be. Mivel további ilyen eredmények is születtek, egy 23 tanulmány eredményeit összegző, átfogó munkában arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy a közepesnél nem erősebb, 60-90 percig tartó és legalább a lefekvés előtt 1 órával befejezett edzés nincs rossz hatással az alvásra, sőt bizonyos esetekben még jó hatást is eredményezhet.

Vannak jobb „altató hatású” mozgásformák?

Nem minden mozgásforma van ugyanolyan hatással az alvásra, ezért, ha valaki estére tervezi a fizikai aktivitást, gondolja végig, pontosan milyen edzést is választ. A legfontosabb szempont az intenzitás: a közepes intenzitás az ideális a könnyebb elalvás és átalvás érdekében. Ezt a mezsgyét elérhetjük például jógával, gyors gyaloglással, úszással, biciklizéssel, nem túl megerőltető súlyzós edzéssel. A túl intenzív edzés esténként továbbra is kerülendő (legalábbis az alvás szempontjából), ugyanis stimulálja az idegrendszert és nagyon megemeli a pulzust, ami miatt nehezebb lesz elaludni. Ezért nem estére ajánlott időzíteni a futást, az ugrálással járó sportokat, a nagy súlyokkal történő sportokat, a HIIT edzést és a versenyszerűen űzött sportokra való felkészülést.

A másik fontos tényező, hogy legalább egy, de inkább másfél órával a tervezett lefekvés időpontja előtt fejezzük be a mozgást.

Az alvással és általában az egészségre gyakorolt hatásokkal kapcsolatban a legfontosabb, hogy a mozgás rendszeres legyen. Az ajánlások heti legalább 150 perc közepes intenzitású fizikai aktivitásra vonatkoznak azzal a kitétellel, hogy egy alkalommal legalább 30 percet mozogjunk, bár akinek ez túl megterhelő, kezdheti 15 perccel is. A lényeg, hogy ha sikerül olyan mozgásformát találni, amelyet élvezünk, könnyebben ki fogunk tartani mellette, és ezzel sokat teszünk a jó alvásért is – hangsúlyozza Vida doktornő.

Mit tehetünk még a jó alvás érdekében?

Tartsuk magunkat a rendszerhez

Ha még hétvégén is igyekszünk egy viszonylag fix napirendet tartani a közel azonos időben történő felkeléssel és lefekvéssel, rövid idő alatt stabilizálhatjuk a belső óránkat, így az alvásritmusunkat is.

Elalvás előtt tartózkodjunk az elektromos eszközöktől

A lefekvés előtt fél órával már ne használjunk telefont, laptopot, ne nézzünk tévét, elsősorban azért, mert az eszközökből származó fény stimulálja az agyat és ébren tart. Ráadásul az újabb kutatások szerint a telefon pörgetése számos más szempontból is rossz hatással van ránk, például az alvásunkra is.

Teremtsünk relaxáló rutint

Egy meleg fürdő, egy lágy zene, a nem túl magas hőmérséklet, az átszellőztetett szoba, a nem túl késői vacsora és a jó minőségű matrac, párna mind hozzásegítenek, hogy jó érzéssel menjünk aludni, könnyen és gyorsan elaludjunk, és lehetőleg az éjszaka is nyugodtan teljen.

Alvászavarokkal forduljunk orvoshoz

A jó alvás nem csak a jó nappali közérzet miatt fontos, de erős hatással van a fizikai és mentális egészségünkre is. Számos betegségnek rizikófaktora az alvászavar, arról nem is beszélve, hogy a kialvatlanság minden szempontból rontja a nappali teljesítményt, hangulatot. Ezért aki tartósan rosszul alszik, annak fontos segítséget kérnie, hiszen a legtöbb alvászavar jól kezelhető, és a diagnosztizálás során olyan betegségekre is fény derülhet, amelyeknek tulajdonképpen csak „mellékszála” a megzavart alvást.

Sokszor már elég egy megfelelő anamnézisfelvétel, hogy kiderítsük az okot, máskor azonban szükség lehet más szakorvosi vizsgálatokra, vagy akár alváslaborban történő kivizsgálásra is – ismerteti dr. Vida Zsuzsanna, a JóAlvás Központ neurológus főorvosa, az alváslaboratórium vezető szomnológusa.

A mozgást azonban mindenkinek csak tanácsolni lehet, hiszen hosszú távon rengeteg pozitív élettani hatását igazolták már.

Ha nagyon fázunk, vagy hosszabb ideig nem megfelelő öltözetben tartózkodunk a hidegben, annak sokszor megfázás lehet a következménye. Télen sokkal gyakoribbak a náthás, meghűléses megbetegedések.

Nagy hidegben először a lábunk, a kezünk és a fejünk kezd el fázni, és ha huzamosabb ideig tart ez az állapot, sokszor valóban meg is fázunk, de az összefüggés mégsem ilyen egyszerű. A hőmérséklet csak másodlagos tényező: A hideg önmagában nem okoz megfázást, náthát vagy influenzát, de ideális feltételeket szolgáltat a felső légúti betegségek kórokozóinak terjedéséhez és gyengíti az immunrendszerünket.

Ezek vezetnek a megfázáshoz

Az alábbi tényezők együttesen felelősek azért, hogy a téli hónapokban gyakoribbak a felső-légúti megbetegedések:

• A náthavírusok (az esetek többségében rhinovírusok) hideg időben gyorsabban terjednek. A Német Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatásai szerint alacsonyabb hőmérsékleten a vírusok körül speciális gél képződik, amely védelmet nyújt számukra. Az influenzavírus a hideg és száraz levegőt kedveli. Magasabb hőmérsékleten, így például a légutakban, ez a bevonat feloldódik és a kórokozók akadálytalanul terjedhetnek tova a szervezetben.
• Zárt térben, ahol kevés a friss oxigén, a víruskoncentrációval együtt emelkedik a fertőzésveszély is. Télen többet tartózkodunk ilyen helyen, és ritkábban szellőztetünk.
• A téli fényhiány következtében a szervezetünkben kevesebb D-vitamin termelődik, aminek eredményeképpen az immunrendszer legyengül, és nem tud kellő hatékonysággal fellépni a kórokozókkal szemben.
• A fűtött helyiségek levegője kiszárítja az orr és a felső légutak nyálkahártyáját, ami így ideális életterévé válik a vírusoknak és baktériumoknak, és ha a kórokozók elszaporodnak, jelentkeznek a megfázás tünetei.
• Alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok mellett szervezetünk kevésbé tud ellenállni a kórokozók támadásainak, mint nyáron. A hideg ugyanis gyengíti immunrendszerünket, benne a légutakban található védekező sejtek működését is. Ha hidegben tartózkodunk, nemcsak végtagjaink vérellátása romlik, hanem az immunvédelemért felelős sejtek hatékonysága is csökken. Ilyen feltételek mellett a kórokozók gyorsan elszaporodnak, még mielőtt az immunrendszer aktiválódna.

A hideg tehát önmagában nem okoz megfázást, gondoljunk csak arra, hogy az északi államok lakói sincsenek folyton megfázva. A hideg idő velejárói azonban hatással vannak a kórokozók terjedésére és ellenálló képességünk működésére, ezért gyakoribb a megfázás télen, hidegben.

Felfázást is okozhat a hideg

Hasonló okok állnak a felfázásból adódó panaszok mögött is a hideg hónapokban. Főleg a nőknél gyakori, de férfiaknál is bármikor előfordulhat, ha nem figyelnek oda egészségük megóvására.

A felfázást nem a hideg, hanem a húgyutakban jelen lévő baktériumok elszaporodása okozza, ám a hideg rontja szervezetünk védekezőképességét, és így kedvez a kórokozóknak. Ha valaki hosszasan tartózkodik a hidegben olyan lábbeliben, amiben fázik a lába, vagy nem öltözködött fel elég melegen, akkor nagyon könnyen felfázhat, aminek akár húgyhólyaggyulladás is lehet a következménye, és a fertőzés átterjedhet a vesékre is vesemedence-gyulladást okozva.

A hideg ellen nem tehetünk sokat, az egészségünkért igen

Télen mindig figyeljünk oda a megfelelő, réteges öltözetre, fontos, hogy ne fázzunk és melegünk se legyen. Sajnos azonban ezen kívül nem tehetünk sokat a belélegzett hideg levegő ellen, és mindenképp fontos az is, hogy minél több időt töltsünk télen is a szabadban. A megelőzés kulcsa inkább immunrendszerünk egészségének megőrzésében és a higiénés szabályok követésében van.

Emlékeztetőül a legfontosabbak: rendszeres kézmosás, betegség esetén maradjunk otthon, szellőztessünk rendszeresen, száraz levegő esetén, táplálkozzunk egészségesen, vitaminokban gazdagon, és télen is figyeljünk mentális egészségünkre.

Ne feledjük, hogy hideg időben számos betegség esetében állapotromláshoz, a betegség fellángolásához, vagy a kockázat növekedéséhez vezet, így ismert egészségügyi probléma esetén fokozottan figyeljünk ezek kezelésére.

A nátha közönséges esetben néhány nap alatt kezelés nélkül is megszűnik, ám hajlamosító tényezők esetén súlyosabb szövődmények léphetnek fel. Ezért gyermekek, idősek és valamilyen alapbetegségben szenvedők esetében azonnal orvoshoz kell fordulni! Az egyébként egészséges felnőttek esetében pedig akkor kell orvoshoz fordulni, ha néhány napon belül nem szűnnek a tünetek.

A meghűlés, más szóval nátha vagy megfázás, a felső légutak heveny vírusos fertőzése következtében alakul ki. Ilyenkor a vírusok megtelepszenek a nyálkahártyában, emiatt jönnek létre a jellegzetes helyi és általános tünetek.

A megbetegedés rizikófaktorai

Legfontosabb rizikófaktornak az immunrendszer legyengült állapotát tekintjük. Ezért is gyakori a meghűlés a téli hónapokban, amikor szervezetünk kevesebb vitaminhoz, napsütéshez, mozgáshoz jut.

Hidegben gyakrabban alakul ki felsőlégúti fertőzés, mivel ilyenkor az immunrendszer gyengül, a hidegnek kitett területek vérellátása romlik. Hideg levegőn tartózkodás során az orrnyálkahártya vérellátása is romlik, hőmérséklete is csökken, ami kedvez a vírusok szaporodásának.

A vírusok elsősorban cseppfertőzéssel, köhögéssel, tüsszentéssel terjednek, de nem elhanyagolható a kontakt úton való terjedés sem. Tenyerünkbe köhögve, tüsszentve egy kézfogás vagy a közösszámítógép-használat által, főként a higiénés szabályok betartásának figyelmen kívül hagyása esetén átadhatjuk a fertőzést. Ezért fontos a kézmosás, a számítógép munkafelületeinek tisztítása, és nem utolsósorban az, hogy zsebkendőbe köhögjünk, tüsszentsünk.

Milyen vírusok okozzák a náthát?

A leggyakoribb meghűlést, megfázást okozó vírusok a rhinovírusok, az RSV (respiratory syncytial vírus), parainfluenzavírusok, enterovírusok, adenovírusok. Látható, hogy milyen széles a paletta, ezért nem meglepő, hogy évente több alkalommal is ágynak dönthet a megfázás.

A megfázás tünetei

Ezeket a tüneteket mindannyian jól ismerjük:

• gyengeség, elesettség,
• hőemelkedés, ritkábban láz;
• helyi tünetként pedig orrváladékozást, orrdugulást,
• könnyezést,
• tüsszögést,
• torokkaparást, torokfájást, köhögést,
• fejfájást, esetleg szemfájdalmat figyelhetünk meg magunkon.

A megfázás tünetei hasonlítanak más felső légúti betegségekhez, de a megfázással szemben az influenza tüneteire jellemző a hirtelen kezdődő magas láz és az izomfájdalom, a COVID-19 tüneteire pedig nem jellemző a tüsszögés, orrfolyás, ellenben gyakran jár a szaglás és ízérzékelés romlásával.

Közönséges esetben néhány nap, egy hét alatt a panaszok mérséklődnek, majd kezelés nélkül is megszűnnek. Jelentősége leginkább abban rejlik, hogy arra a néhány napra az életminőséget jelentősen rontja, illetve hajlamosító tényezők esetén szövődmények léphetnek fel. Kisebb közösségben járványok kialakulhatnak, mivel a náthát okozó vírusok cseppfertőzéssel terjednek.

Hogyan kezelhető a megfázás?

Ha tünetei 3 napon belül nem enyhülnek és/vagy panaszai súlyosak és/vagy évente több mint háromszor jelentkezik Önnél megfázás, mindenképpen forduljon orvoshoz! A gyerekeket mielőbb orvoshoz kell vinni, ha a megfázás tüneteit észleli náluk.

Megfázás esetén a nyugalmas, egyenletes hőmérsékletű otthoni környezet, ágynyugalom gyorsítja meg leginkább a gyógyulást. Persze a tüneti szerek alkalmazása a legtöbb esetben nem nélkülözhető. Orrcsepp, torokfertőtlenítő készítmények, vitaminok, köptető használata a legáltalánosabban elterjedt kezelési mód.

Az egyszerű megfázás esetén antibiotikum szedése felesleges, hiszen az esetek döntő hányadát vírusok okozzák, amelyekre nincsenek hatással az antibiotikumok.

Megfelelő kezelés híján szövődményekhez vezethet

Jelentősebb a megfázás kockázata legyengült állapotú, idős, más alapbetegségben szenvedő egyéneknél, illetve kisgyermekek esetében. Ilyenkor a meghűlés gyakrabban fordul elő, és több szövődménnyel kell számolni.

A meghűlés következtében az arra hajlamos betegeknél nem ritkán arcüreggyulladás, középfülgyulladás, tüdőgyulladás alakulhat ki, továbbá fellángolhatnak az idült légzőszervi betegségek. Ritkán szívburok- és szívizomgyulladás is előfordul a szövődmények között, így az elhúzódó meghűlést mindenképpen ki kell vizsgáltatni.

A tüdőgyulladás (pneumonia) napjainkban is súlyos betegség, intenzív osztályos elhelyezést igénylő esetekben halálozási rátája eléri a 20-30 százalékot. A gyerekek, idősek és legyengült immunrendszerű betegekre különösen veszélyes, de lecsaphat az egyébként egészséges fiatal felnőttekre is.

Tüdőgyulladáshoz több különböző ok vezethet. A tüneteket nagyban befolyásolja, hogy mi okozza a gyulladást, ennek megfelelően a tüdőgyulladás tünetei mutathatnak bizonyos változatosságot, a betegséget nem mindig könnyű idejében felismerni.

A tüdőgyulladást leggyakrabban valamilyen kórokozó váltja ki, ezen belül leginkább bakteriális eredetű. Az otthon szerzett tüdőgyulladás legfontosabb kórokozói a baktériumok közül: Streptococcus pneumonia (40-60%), Haemophylus influenzae (6-10%), Mycoplasma pneumoniae (5-10%), Legionella pneumophyla (8-13%), továbbá a vírusok közül: influneza A (5-8%).

A fertőzés sokszor megfázás, influenza után szövődményként jelentkezik, de más, a szervezetet megterhelő betegség után is kialakulhat. A kórokozó ilyenkor az orrüregekben vagy a torokban lévő véladék közvetítésével, közvetlen belégzés (cseppfertőzés), a véráram útján (hematogén szórás) vagy a felső légutakból történő közvetlen átterjedéssel is átkerülhet az alsó légutakba, a tüdőbe. A tüdőgyulladás kezdődhet hirtelen, ekkor nagyfokú elesettség, láz, hidegrázás alakul ki. Kezdődhet fokozatosan is fáradtsággal, hőemelkedéssel, köhögéssel, például valamilyen légúti fertőzés folytatásaként. Később fulladás, köhögés (ha előtte nem volt), esetleg mellkasi fájdalom alakul ki.

Okozhat tüdőgyulladást más kórokozó (vírus, gomba), valamint ritkábban irritáló gáz, füst, vagy allergiát okozó por is. Időskorban az aspirációs (félrenyelés miatt kialakuló) tüdőgyulladás előfordulásával is számolni kell.

A típusos tüdőgyulladás
Sokféle baktérium okozhat tüdőgyulladást, a Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) az a kórokozó, amely a leggyakrabban okoz megbetegedést, úgynevezett típusos tüdőgyulladást. Bakteriális tüdőgyulladás önmagában is kialakulhat, lehet a vírusos tüdőgyulladás szövődménye, és folyhat azzal párhuzamosan is.

A tüdőgyulladás típusos tünetei:

• magas láz (akár 40°C), ami gyakran jár hidegrázással;
• köhögés és köpetürítés – változó mértékű, de általában produktív (hurutos, váladékos) köhögés, sárgás-zöldes köpet;
• szapora pulzus (akár percenként 120) és légzés (jól látható az orrcimpa mozgása),
• tüdő felett hallható durva, hóropogásra emlékeztető kóros légzési hang (crepitatio), vagy éppen az ellentétjeként csökkent légzési hang;
• nehézlégzés, légszomj – a légzési nehezítettség mértéke (dyspnoe) általában enyhe, inkább terhelésre jelentkezik;
• mellkasi fájdalom – elsősorban mellhártya érintettség esetén jelentkezik mellkasi fájdalom, ami légzésre fokozódik; gyakori tünet az összes típus esetén, de nem minden betegnél alakul ki.

A tüdőgyulladást kísérhetik a légutaktól független tünetek is, ilyen a fejfájás, a hasi fájdalom (pláne alsó lebenyi pneumonia esetén), hasmenés.

A kezdődő tüdőgyulladás gyakran megfázásra vagy influenzára hasonlít, ami szintén levertséggel, köhögéssel és lázzal indul, ezért nem biztos, hogy felmerül a betegben, hogy ezeknél súlyosabb betegsége van. Amennyiben valamilyen felső-légúti fertőzés szövődményeként alakul ki a tüdőgyulladás, akkor különösen nehéz felfigyelni a tünetekre.

Megfázás szövődményeként kialakuló tüdőgyulladásra utalhatnak:

• a megfázásos panaszok vagy influenzaszerű tünetek néhány nap elteltével sem javulnak, vagy súlyosbodnak,
• nehézlégzés, légszomj jelentkezik,
• mellkasi fájdalom alakul ki,
• a korábbi száraz köhögés produktívvá válik.

A magas kockázatú csoportba tartozók, így az idősebbek, a krónikus betegségben szenvedők és a gyenge immunrendszerű betegek enyhébb tünetekkel rendelkeznek, mint a jobb gyógyhajlamú kisebb kockázatú betegek. A tüdőgyulladásra jellemző magas láz időseknél teljesen elmaradhat.

A bakteriális tüdőgyulladás, általában az egyik oldali tüdő egy lebenyére (lobus) korlátozódik, ezt lobáris pneumóniának nevezik. Amennyiben a bakteriális tüdőgyulladás egy lebenynél nagyobb kiterjedésű, a beteg nagy veszélynek van kitéve.

A tipusos tüdőgyulladás tünetei az első hét nap során súlyosbodnak. Amikor a tünetek enyhülnek, megkezdődik a gyógyulási folyamat, ami akár tizenkét hétig is tarthat.

Fontos tudni, hogy a tünetek és a kórelőzmények alapján csak valószínűsíteni lehet a tüdőgyulladást, de biztos diagnózis csak kétirányú mellkasröntgen után adható.

Az atípusos tüdőgyulladás
A bakteriális eredetű tüdőgyulladásoknak a típusos esetek mellett létezik ún. atípusos formája is. Az atípusos tüdőgyulladás lefolyását tekintve számos ponton eltérhet a fent említettektől. Az atípusos tüdőgyulladás általában nem igényel kórházi ellátást, és a lefolyása is jóval enyhébb, ezért nevezik gyakran lábon kihordható tüdőgyulladásnak. A betegek általában kis nehézségekkel, de el tudják látni mindennapi feladataikat. Többnyire fiataloknál jelentkezik, mindenféle megelőző alapbetegség vagy kísérőbetegség nélkül.

Atípusos kórokozók (Mycoplasma pneumoniae, Chlamydia pneumoniae, Legionella pneumophylia) esetén a megjelenés lényegesen tünetszegényebb, gyakran csak egy makacs megfázásra, náthára, vírusos fertőzésre gondolunk. Ilyen esetekben inkább csak hőemelkedés vagy alacsonyabb láz (legfeljebb 38,5°C) lép fel, száraz, köpetürítés nélküli köhögés, izom- és ízületi fájdalom jelentkezik. Az atípusos tüdőgyulladás csak ritkán terjed ki a mellhártyára. Lehet, hogy a beteg nem is veszi észre, hogy tüdőgyulladása van, ugyanakkor a tünetek gyakran tartósak, krónikussá válnak.

Az atípusos tüdőgyulladás tünetei:

• krónikus száraz köhögés,
• bizonytalan izomfájdalom,
• hangsúlyos fejfájás,
• hőemelkedés,
• fülfájás és torokfájás.

A mikoplazmás pneumónia nagyon fertőző, ezért gyakori iskolás gyerekek és 40 év alatti fiatal felnőttek körében. Jól reagál a megfelelő antibiotikumokra, a folyamatos száraz köhögés azonban emellett is heteken keresztül fennállhat, és a lábadozás alatt a beteg gyengének érezheti magát. A Mycoplasma-fertőzés számos más szervünknél is okozhat betegséget.

A Chlamydia pneumoniae gyakori az iskoláskorú gyermekeknél és fiatal felnőtteknél, szintén enyhébb, de nehezen gyógyuló atípusos tünetekkel jár.

A Legionella pneumophila már súlyosabb fertőzéssel jár, kórházi kezelést is igényelhet. Leggyakrabban idősebb, dohányzó embereknél és legyengült immunrendszerűeknél fordul elő.

A vírusos tüdőgyulladás tünetei
A tüdőgyulladásos esetek jelentős részét vírusok okozzák. A főként gyermek- és időskorra jellemző vírusos tüdőgyulladást a legtöbb esetben RSV, parainfluenza, influenza A vírus és adenovírus, az utóbbi években ezeken felül koronavírus okozza.

A vírusos pneumónia influenzaszerű tünetekkel indul, ezek:

• száraz köhögés,
• fejfájás,
• hőemelkedés vagy láz,
• izomfájdalom és
• fáradtság jelentkezik.

A betegség előrehaladása során légszomj, köhögés és kis mennyiségű fehér köpet társulhat a fentiekhez.

Vírusos tüdőgyulladásban nagy a másodlagos bakteriális tüdőgyulladás kialakulásának kockázata is.

Egyéb eredetű tüdőgyulladások tünetei
Gomba: Bizonyos gombák szintén okozhatnak tüdőgyulladást, ami szerencsére nem gyakori. A legtöbb eset nagy kockázatú egyéneknél alakul ki (krónikus légzőszervi betegség, veleszületett vagy szerzett immunhiányos állapot, rosszindulatú daganat jelenléte, daganatellenes kemoterápia, szteroidkezelés, időskor, leromlott általános állapot), ilyenkor viszont nehezen kezelhető és hosszan tart. Jellemző a gyengeség és a bő gennyes köpetürítés.

Parazita: a Pneumocystis carinii egysejtű parazita, amely nagy kockázatú egyéneken (pl. AIDS-esek, szervtranszplantáción átesett, és emiatt legyengített immunrendszerű betegek, daganatellenes kemoterápiát, szteroidot vagy más, az immunrendszert gátló gyógyszert kapó betegek) hoz létre általában jól kezelhető tüdőgyulladást. Jellemző tünet a folyamatos köhögés, láz és légszomj.

A tüdőgyulladás elkülönítése más légúti betegségektől
Számos betegség jelentkezhet a tüdőgyulladáséhoz hasonló tünetekkel, mint például a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) fellángolása, az asztma, hörgőtágulat, a tüdőrák, és a tüdőembólia is.

• A fő különbség, hogy a tüdőgyulladással szemben valamennyi felsorolt betegségnél a legtöbb esetben hiányzik a láz.
• Az asztma és COPD esetében a köhögés helyett inkább ki- vagy belégzési nehezítettség, zihálás jellemző.
• A tüdőrák és a hörgőtágulat tartós, heteken-hónapokon át húzódó köhögéssel jár, amit gyakran kísér gennyes, esetenként véres köpetürítés. Ezek a betegségek antibiotikumos kezelésre nem gyógyulnak, vagy átmeneti javulás után azonnal visszatérnek a tünetek.
• A tüdőembólia heveny mellkasi fájdalommal és nehézlégzéssel, EKG eltéréssel jár, ezzel szemben a tüdőgyulladás kialakulását erősödő tünetek jelzik.

A tüdőgyulladás súlyossága
A tüdőgyulladás súlyossága az enyhétől az életet veszélyeztető állapotig változhat. A betegség elsősorban időseknél, krónikus betegeknél, rossz körülmények között élő csecsemőknél, kisgyerekeknél, továbbá immunrendszeri betegeknél jár magas kockázattal, de fiatal, egészséges emberek is megfertőződhetnek.

A tüdőgyulladás lefolyása még kezelés esetén is hosszú lehet, és a tünetek teljes rendeződése heteket, sőt, hónapokat vehet igénybe, a betegek negyedénél pedig megfelelő kezelés mellett is maradhat nyoma a tüdőn.

Antibiotikummal a baktérium okozta tüdőgyulladás általában jól kezelhető, az antibiotikummal szemben rezisztens törzsek, azonban fokozódó problémát jelentenek. A kórházakban szerzett tüdőgyulladás különösen veszélyes lehet, mivel ezeken a helyeken fordulnak meg a legsúlyosabb betegek, és nagyobb az esélye annak, hogy a kórokozó sokféle antibiotikummal szemben védett (multirezisztens). Emiatt, illetve mert a betegség jól kezelhető formája is életveszélyes, hangsúlyozni kell a megelőzés fontosságát.

A láz emelkedett testhőmérséklettel járó állapot, egy tünet. A kiváltó ok lehet fertőzés (például baktérium, vírus, gomba, protozoon), de nem fertőzés is, például gyógyszer, napszúrás, az idegrendszer rossz működése, rosszindulatú vagy autoimmun megbetegedés. Mi a teendő láz esetén?

Mennyi a normális testhőmérséklet?

A testhőmérséklet napi ingadozást mutat, azaz reggel alacsonyabb, és folyamatosan emelkedik, délután 4 és 6 óra között a legmagasabb. Megbetegedés esetén ugyanúgy számolni kell a testhőmérséklet napi ingadozásával, mint egészséges állapotban.

Lázmérésnél figyelembe kell venni a mérés helyét, idejét is. Maghőmérsékletet a végbélben és a fülben mérhetünk, ez 0,5 °C-kal magasabb a hónaljban mért hőmérsékletnél – a bőr kisereinek összehúzódása, ugyanis hőcsökkentő hatású.

Testhőmérséklet határértékek – Hónaljban mérve

• 36-37 °C normális testhőmérséklet
• 37-38 °C hőemelkedés
• 38-39 °C mérsékelt láz
• 39-40,5 °C magas láz
• 40,5 °C felett igen magas láz

Testhőmérséklet határértékek – Végbélben mérve

• 36,5-37,5 °C normális testhőmérséklet
• 37,5-38,5 °C hőemelkedés
• 38,5-39,5 °C mérsékelt láz
• 39,5-41 °C magas láz
• 41 °C felett igen magas láz

Léteznek speciális lázminták, ilyenek lehetnek a lázkiugrás, a visszatérő magas láz, a folyamatos magas láz, ezek kóros folyamatokra utalhatnak, és a betegség megállapításánál segítséget nyújthatnak, de hangsúlyozni kell, hogy pusztán ezek alapján diagnosztizálni nem lehet. Lázas állapotok esetében lázgörcs kialakulására is számítani lehet, ám a testhőmérséklet magassága nincs összefüggésben a lázgörcs kialakulásának esélyével.

Létezik olyan állapot, amikor a páciens lázasnak érzi magát, de a hőmérő normális testhőmérsékletet mutat. A köznapian belső láznak nevezett állapot orvosi értelemben nem láz. Többnyire emocionális állapot vezethet lázérzethez, esetleg egy kialakuló és később lázzal járó betegséget érezhet a beteg.

A láz okai

A testhőmérséklet szabályozásáért a hipotalamusz felelős, a lázat ennek „hőközpontja” váltja ki úgy, hogy ideiglenesen megváltoztatja a hőtermelés és hőleadás arányát. Ennek az állapotnak számos oka lehet. Rendellenesen megemelkedett testhőmérsékletet okozhat bakteriális és virális fertőzés, gomba, parazita, bizonyos oltások, súlyosabb (autoimmun, daganatos) betegségek esetén fellépő szövetkárosodások. A láz kialakulásáért felelős lehet a nem megfelelő öltözködés, a túl erős napsugárzás is.

• Fertőzéses eredet – A láz okozója a legtöbb esetben valamilyen vírus (influenzavírus, koronavírus stb.) vagy baktérium, a háttérben pedig állhat tüdőgyulladás, húgyúti fertőzés, bakteriális hasmenés, agyhártyagyulladás vagy agyvelőgyulladás.
• Gomba, parazita – Gombás fertőzés is válthat ki lázat; a gyenge immunrendszerű, esetleg daganatos betegeknél a kezelés alatt jelentkezhet gombás tüdőgyulladás, nyálkahártya gombásodás. Parazitafertőzésekre abban az esetben kell gyanakodnunk, ha éppen most tértünk haza egy külföldi útról – az egyik lehírhedtebb ilyen betegség a malária.
• Védőoltások és gyógyszerek – Egyes oltások után szintén láz alakulhat ki, ilyen esetekben a szervezet védekező reakciója teljesen természetes, így az okot nem is kell kezelni. Számos gyógyszer létezik, amelyek hatására láz alakulhat ki. Közéjük tartozik számos antibiotikum, gyulladáscsökkentő, szívgyógyszer. 
• Nem fertőzéses eredetű betegségek – Szöveti károsodás kialakulhat sérülés vagy tumor miatt is, a leggyakoribb esetekben infarktus, tüdőembólia, égés, leukémia vagy limfóma okozza. Autoimmun betegségekben, például SLE-ben, reumatoid artritis-ben szenvedőknek szintén számolniuk kell a lázzal, de a gyulladásos bélbetegséggel kezelt páciensekben is gyakori a megemelkedett testhőmérséklet. Meg kell említenünk az anyagcsere eltéréseket, például a pajzsmirigy túlműködést, mely esetében szintén jelentkezhet folyamatos lázas állapot.
• Egyszerű magyarázatok – Láz kialakulásakor természeten nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Kiválthatja fokozott izommunka, így tehát a túlzásba vitt sport is. A nem megfelelő, túlzott öltözködés szintén felelőssé tehető, de a nyári hónapokban a napszúrás esélyét is számba kell venni. Ebben az esetben a testhőmérséklet rövid időn belül helyreáll.

Milyen tünetek kísérik a lázat?

• Hidegrázás: Láz emelkedésekor összehúzódnak a bőr erei, ilyenkor leszünk lúdbőrösek, majd izomremegést tapasztalhatunk, fázni kezdünk, borzongunk, hidegrázást tapasztalhatunk. A láz tetőpontján ezek a tünetek megszűnnek.
• Bőrelváltozások: Láz kialakulásakor, a szervezet beindítja védekező mechanizmusát, gyulladáscsökkentő anyagokat termel. Ezek külső bőrelváltozásokat, bőrpírt, elhatárolt fertőző gócokat, gennyes bőrjelenséget, herpeszes kiütéseket, esetleg allergiás reakciókat okozhatnak.
• Keringési zavarok: Mivel lázas állapotban fokozott hőtermelés lép fel, a szervezet oxigén utáni igénye szintén megnő, így többet lélegzünk, kapkodjuk a levegőt. Ez a keringést is megterheli, a pulzus szaporább lesz, így nagyon fiatal gyermekeknél, időseknél, leromlott állapotú betegeknél, vérszegényeknél fokozottan figyelni kell a szívműködésre.
• Bágyadtság: Az egészséges felnőtt szervezetet is jobban megviseli a lázas állapot, amennyiben folyadékvesztés, például hányás, hasmenés lép fel. Láz esetén a bágyadtság nem ritka kísérő jelenség.
• Izzadás: A gyógyulási szakaszban vagy a lázcsillapítás miatt a hőközponti szabályozás újra normalizálódik, a szervezet nagyobb hőleadást produkál, hogy a testhőmérséklet is visszaálljon a megszokott, átlagosan 36,6 ºC fokra. Emiatt jelentkezhet a bőséges izzadás, ami nem csupán folyadék-, de sóveszteséggel is jár, ezt minden esetben pótolni kell, nehogy kiszáradás lépjen fel.

Mikor kell lázat csillapítani?

A fertőzés legyőzésében hasznos szerepet játszhat a láz, ezért mérlegelni kell, hogy milyen esetekben fogunk a csillapításához. Mindig az egyéni, pillanatnyi szükségletek figyelembevételével kell dönteni a lázcsillapításról. Téves és elavult nézet, hogy magas testhőmérsékletnél mindenképpen be kell avatkozni, hűtőfürdőt, borogatást kell alkalmazni. A 2011-es szakmai protokoll (NEFMI lázas gyermekek ellátásról) és a nemzetközi ajánlások szerint lázcsillapítás csak abban az esetben indokolt, amennyiben a beteg közérzete megköveteli.

Gyakran előfordul, hogy lázas gyermekek magasabb testhővel (akár 39 fokos lázzal) is nyugodtak, játszanak. Ilyenkor felesleges a gyógyszeres vagy fizikai beavatkozás. A láz kedvezően hat a kórokozók és szövetkárosodások elleni küzdelemre.

Idős, gyengélkedő betegeknél is veszélyes lehet a magas láz kialakulása, különösen, ha szívbetegség, vérszegénység áll a háttérben. A láz fokozott keringést produkál, így emelkedik a szívfrekvencia, ami akár a keringés összeomlását is okozhatja. Légzőszervi megbetegedések esetében, cukor- vagy egyéb anyagcsere-megbetegedésben (ilyen lehet a fenilketonuria, a galaktozémia, a jávorszirup megbetegedés stb.) szenvedőknél a testhőmérséklet súlyos megemelkedése az anyagcsere felborulásához vezethet. Ilyen esetekben kiemelt fontosságú a megfelelő testhőmérséklet elérése.

Lázcsillapítás – Mechanikai és gyógyszeres módszerek

Amikor láz esetében mégis a csillapítás a cél, nem a teljes láztalanság elérése kell törekedni. Mivel az emelkedett testhőmérséklet alapvetően természetes és kedvező eredménnyel járó biológiai folyamat, csak olyan mértékben csökkentsük a lázat, ami kedvezőbbé teszi a beteg közérzetét.

Lázcsillapítás közben ne dolgozzunk a csökkenés ellen, azaz a lázas beteget nem kell túlöltöztetni, a szobát túl melegre fűteni, hiszen ez csak rontja a szervezet hőleadását.

Az alkalmazott módszertől függetlenül láz esetén mindig fontos a bőséges folyadékfogyasztás és az elegendő pihenés, ezek segítik szervezetünket a lázat kiváltó ok leküzdésében.

Mechanikus módszerek a láz csillapítására: hűtőfürdő és priznic

Amennyiben nem a gyógyszeres kezelés mellett döntünk, alaposan ismernünk kell a használt mechanikus kezelés metódusát.

A hűtőfürdő sok esetben hatástalan marad, egyszerűen azért, mert nem megfelelően alkalmazzuk. Fontos először is, hogy csak abban az esetben forduljunk a fizikális lázcsillapításhoz, amennyiben a betegnek nem okoz kellemetlenséget. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet lázcsillapításáról szóló útmutatója (Otthoni teendők gyermekkori lázas állapot esetén – Útmutató szülőknek/gondviselőknek) szerint magas láz esetén a kíméletes, mértékkel, óvatosan alkalmazott, tolerálható fizikális hűtés gyógyszeres lázcsillapítással kombináltan hatásos lehet. Alkalmazása megkímélheti a szervezetet a gyógyszerek sokszor fölöslegesen gyakori adásától is.

Gyermek számára a kíméletesen végzett hűtőfürdő jelentheti a legkevesebb szubjektív kellemetlenséget. A didergést mindenképpen el kell kerülni, mert akadályozza a hőleadást. Segíthet, ha az aktuális testhőmérsékletű (tehát nem hideg) fürdővizet lassan, óvatosan hűtjük, amíg nem kellemetlen, de 31 ºC alá ilyenkor se hűtsük a vizet. Gyakran kavargassuk, és a kellemesen langyos vízzel locsolgassuk a gyermek testét. Soha ne alkalmazzunk jéghideg vizet! Soha ne hagyjuk egyedül a lázas gyermeket a fürdőkádban!

Az egész testre adott állott vizes borogatás, azaz a priznic alkalmazását ma már nem ajánlják, mivel a legtöbb gyermek rossz élményként éli meg a nedves fürdőlepedővel történő hűtést.

Lázcsillapító gyógyszerek

Léteznek szájon át adható és kúp formájú lázcsillapító gyógyszerek. A lázcsillapító szerekben fellelhetőek a paracetamol és az ibuprofen; ezek az úgynevezett nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) csoportjába tartoznak. A paracetamoltartalmú készítmények különösen ajánlottak lázcsillapítási célra. Már 3 hónapos kórtál alkalmazhatóak, ugyanakkor a májkárosodás elkerüléséhez fontos, hogy ne lépjük túl az ajánlott mennyiséget.

Tilos a szalicilsav tartalmú szerek (aszpirin) alkalmazása gyermekeknél 12 éves kor alatt, egyesek szerint elővigyázatosságból 18 éves kor alatt. Gyermekeknél a szer életveszélyes állapotot, Reye-szindrómát idézhet elő.

Ne szedjünk egyszerre több különböző hatóanyagtartalmú gyógyszert, valamint a túladagolás elkerüléséhez fontos tudni, hogy a kombinált készítmények, pl. a megfázásos panaszokra használt forró italok alkalmazása is hozzájárul a napi szinten bevitt gyógyszerhatóanyag-mennyiségbe.

A lázcsillapításra szolgáló készítmények csupán a lázat mint tünetet enyhítik, a kiváltó okot nem gyógyítják meg, továbbá a lázgörcs elkerülésére sem alkalmasak. Mindig forduljon orvoshoz, ha a láz mellé súlyos panaszok társulnak (nehézlégzés, zavartság, súlyos fejfájás) vagy néhány nap alatt nem múlik el.